John Updike: Nyúlháj

John Updike harmadik "Nyúl-regénye".

Újabb tíz év telt el az előző óta, az időpont: 1979-80 fordulója. Az amerikaiak mindennapjaira rányomja bélyegét az olajválság hatása, romlik a dollár, terjednek a kis fogyasztású autók. Mindez meghatározza főhősünk, Harry Angstrom életét is, aki ebben az időben átvette elhunyt apósa helyét, a családi Toyota-márkakereskedést vezeti, és 46 évesen a révbe ért, vagyonos amerikai középosztálybeliek kényelmes életét éli. Feleségével, Janice-el ekkorra már meglepően kiegyensúlyozott a viszonya, a regényciklus előző könyveiben megismert különélések és feszültségek után szeretetteljes kapcsolatban élnek. Persze ezúttal is akadnak különböző problémák. A fiukról, Nelsonról a könyv elején mint egyetemistáról hallunk, aztán egyszer csak váratlanul hazaköltözik, bejelentve hogy nem folytatja az egyetemet és az autókereskedésben akar dolgozni. Innentől kezdve állandósulnak a nézeteltérések Nyúl és a fia között. A régi kolléga (és egykori rivális), Stavros kényszerű elküldésével Nelson beáll az autókereskedésbe dolgozni, azonban nincs hozzá sem gyakorlata, sem tehetsége, hibát hibára halmoz. Kiderül, hogy az egyetemi időszak alatt megismert barátnője, Pru (Teresa) terhes tőle, ő is hozzájuk költözik, majd megtartják az esküvőt. Harry az autókereskedésben találkozik egy 19 éves fiatal lánnyal, akivel szemben az a gyanúja ébred, hogy az addig még sohasem látott lánya lehet az, aki a Nyúlcipőben megismert Ruth-tól született. A dolog nem hagyja nyugodni, többször is elmegy a tanya közelébe, ahol Ruth jelenleg él, de nem mer közelebb merészkedni. Közben Nyúl néha a súlyfeleslege miatt fut, golfklubba jár, a felesége teniszezik, és társasági életet élnek, összejárnak a barátaikkal. Természetesen még mindig sokat fantáziál Harry a szexről, egy-két titkot a társaság többi tagjáról is megtud. Két másik párral együtt részt vesznek egy karibi pihenésen, ahol egy pikáns szexkalandban veszik ki részüket, párcserére kerül sor. A nyaralást azonban kényszerűen megszakítja az otthonról érkező hír, miszerint Nelson váratlanul eltűnt otthonról, mindenféle üzenet nélkül, miközben gyermeke hamarosan megszületik. A könyv végére elmegy ismét Ruth-hoz, ezúttal beszél is vele és felajánlja segítségét, a lánya anyagi támogatásához, aki nem ismeri el egyértelműen, hogy Nyúlé volna a gyerek, a késői segítséget elhárítja. Harry és Janice újjonan vett házukba költöznek, megkapják Nelson levelét, melyben tudatja hogy folytatja az egyetemet. Nelson viselkedése, a különböző szituációkra adott reakciói kísértetiesen hasonlítanak a fiatalkori Nyúlra. A könyv, amint az új házukban az immár nagypapa, az ölébe helyezett kisunokájában gyönyörködik, így végződik: "A szerencse túsza, a szíve vágya, lányunoka. Az övé. Újabb szög a koporsójában. Ami szintén az övé." Bár újabb tíz év múlva írja meg Updike Harry történetének utolsó darabját, ez a befejezés már egyfajta utalásként is felfogható a következő könyvre.

A sorozat harmadik részére még jobban tetszett Updike története, aki eddig eljutott, az szerintem a Nyúlszívet sem fogja kihagyni.

Értékelés: 4/5

Hermann Hesse: A pusztai farkas

Elöljáróban annyit, hogy nem egyszerű olvasmány az itt vázolt könyv, hihetetlen képi világgal, filozófiával, bölcselettel. Örülök, hogy találkoztam vele. Bevallom, tükröt mutatott nekem is, és nyugodtan nevezhetem beavató könyvnek.

Ha valaki igazán olvasott, művelt, annak általában vannak bizonyos ideái, elérendő eszméi, amiket szembe állít a földi létezésből fakadó hibákkal, igazságtalanságokkal. Ezek közt az eszmék és a valóság között azonban szinte elérhetetlennek tűnő, áthidalhatatlan távolságok vannak. A könyv főszereplője, Harry Haller egy 50 éves humortalan, abszulútumra törekvő, szenvedő entellektüell, akit rettenetesen frusztrál ez az ellentét. Feszültségét alkohollal csillapítja, irtózik minden kispolgári dologtól, ami nem magasztos, ugyanakkor saját magát is mélyen megveti, mert teljesen nem fordulhat el ezen dolgoktól neveltetése és az élet szükségszerű dolgai miatt. A fentiek miatt két ellentétes részre osztja lelkét: a civilizált, művelt, szelíd tudós és mellette a mélyből fel-feltörő vad, kaotikus fenevad. Már majdnem eljut az öngyilkosságig, ám ekkor Hallert szenvedéseinek ördögi körforgásából lélekvezetői: Hermina, a kéjhölgy és Pablo, a zenész mozdítja ki. Segítségükkel alámerül lelke káoszába, felszabadítja, kiéli és újrarendezi az életében elfojtott vágyakat. Felhagy öngyilkossági terveivel és készen áll a továbblépésre a halhatatlanok felé.

Amiben ez a nagyszerű könyv engem mindenképpen megerősített:
Itt a Földön, mi, emberek, magunkban és körülöttünk, mindenütt az ellentétek harcát éljük meg és tapasztaljuk. Talán nem véletlen, hogy azért vagyunk mindannyian itt, a különböző hatásoknak kitéve, hogy azok addig csiszoljanak bennünket, míg lelkünk fényessé nem válik, míg tapasztalatok útján meg nem érik egy magasabb fokozatra. Természetesen rengeteg szenvedés, fájdalom és megpróbáltatás kíséri itteni utunkat. Ahhoz hogy mindezt el tudjuk viselni, megfelelő önismerettel, humorral ajánlott élni az életünket, beavatottként vagy hívőként pedig hatalmas erő az a tudat, hogy létezik egy magasabb szféra, melyben az ellentétek egységgé oldódnak fel.

Értékelés: 5/5

John Updike: Nyúlketrec

A "Nyúl-regényciklus" második kötete.

A történet 10 év elteltével a 60-as évek végén folytatódik. Amerika a viszonylag nyugodt, unalmas 50-es évekhez képest felbolydul és lázad a vietnámi háború és a faji ellentétek miatt, kiéleződnek a nemzedékek közti ellentétek, "kitör" a szexuális forradalom. Mindezek a körülmények Harry-t és környezetét is erősen foglalkoztatják és befolyásolják. Nyúl, immár 30-on túl határozottan konzervatívnak tartja magát és támogatja a vietnámi háborúban hazája szerepvállalását. Ami a magánéletét illeti: életkorából, alkatából adódóan, - meg talán a 10 évvel korábbi tragédia miatt is - kiszámítható, biztonságos életre törekszik, ami kívülről nézve unalmasnak mondható. Így van ezzel a felesége is, és sok 30 feletti nőhöz hasonlóan - túl a szülésen, a fiatalkor görcsein, és persze a csecsemője elvesztése miatt érzett fájdalmán - szabadságra, kalandra vágyik, amire csak ráerősít az akkori kor szabadossága, szexuális felszabadulása. Az első regényben még Harry menekült el a feleségétől, itt már a felesége pattan meg tőle. Nyúl ekkor az apjával egy nyomdában dolgozik (amíg a könyv vége felé rajta kívül álló okok miatt el nem bocsájtják), az anyja súlyos betegségben szenved, a fia éppen kamaszkorban van. A felesége elköltözése után munkatársa összeismerteti pár feketével, akikkel szemben először fentartásai vannak, ennek ellenére, meg talán jó szivének köszönhetően (és a családi problémák miatt talán minden-mindegy alapon is) előbb egy gazdag szülőktől elszökött fehér lányt (aki lehet akár a fiatal nemzedék lázadásának szimbóluma), majd egy kőrözött fekete férfit (a faji előítéletek szimbóluma) is befogad fiával együtt lakott házába. Innentől szinte egy kis kommunaként élnek. Felolvasást tartanak a rabszolgaságról, megvitatják a néger-kérdést, a vietnámi háborút, a három felnőtt alkalmanként füvet szív, szexel. Harry több-kevesebb sikerel próbálja a fiát megóvni a rázósabb dolgoktól, de leginkább a sodródás jellemző Nyúlra. Aztán akárcsak az első könyvben, ebben is történik egy tragédia, s talán ez is, meg részben Nyúl hazalátogató huga is hozzájárul ahhoz, hogy a végén fájdalmas sebektől érzékenyen ugyan, de újra összejöjjön Nyúl és felesége.
Mindaz a feszültség, útkeresés és káosz ami az idő tájt Amerikában jelen volt Harry környezetében kicsiben lejátszódik, egy bizonyos idő után forrpontra jut, a drámai események és a kapott sebek kijózanítólag hatnak a szereplőkre.
A sztori mellett Updike költői képei, leírásai - akárcsak a Nyúlcipőben - külön ízt adnak a könyvnek.

Értékelés: 4/5

Frederick Forsyth: A Sakál napja

Az Odessa ügyirat után nem is volt kétséges, hogy a másik Forsyth-klasszikust, a Sakál napját is elolvasom. Annál is inkább, mivel már több mint 30 éve a családi könyvtár része, így még csak kutatnom sem kellett utána könyvtárban vagy antikváriumban. De 30 év ide vagy oda, eddig még mindig kimaradt az olvasnivalók közül. (Van még pár ilyen könyv itthon.)

Ami a regényt illeti, ez Forsyth első sikerkönyve, ebben is a fikció keveredik a valósággal, nekem ettől is érdekes, akárcsak az Odessa ügyirat. Tény, hogy a 60-as évek Franciaországában magas rangú katonai vezetők egy csoportja az OAS nevű szervezetben de Gaulle elnök ellen szervezkedtek, mivel az elnök intézkedései és politikája (pl. Algéria függetlenné válása Franciaországtól) számukra ebben az időszakban már elfogadhatatlan volt, és még a merényletektől sem riadtak vissza, amelyek azonban rendre meghiúsultak. Egy ilyen fiktív merényletkísérletet vázol fel Forsyth a könyvében. Bérgyilkosának az akkor már hírhedt Sakál nevet adja, a névvel azonban ki is merül a valósággal való egyezés, a "valódi" Sakál ugyanis sohasem kísérelt meg merényletet de Gaulle ellen, valamint származása és személyleírása is eltér a regénybeliétől. Ami igazán érdekessé teszi a regényt, az a két fő vonalon futó cselekmény. Az egyik szálon a Sakál profizmusának a bemutatása azon az úton, ami a merénylet előkészületeitől egészen a kivitelezéséig tart. Külső megjelenését kaméleon módjára váltogatja, útját hullák szegélyezik. A másik szálon egy "hétköznapi" főfelügyelő fut versenyt Sakállal és az idővel, akit a francia államgépezet nagykutyái bíznak meg a nyomozás irányításával és a bérgyilkos ártalmatlanításával. A Sakál azonban egy lépéssel mindig előtte jár, számtalanszor kicsúszik a markából, egészen az utolsó pillanatig, amikor szemtől szembe kerülnek egymással.
Számomra a könyv második felétől volt igazán fordulatos a regény, amikor Sakál a tettek mezejére lép, és kezdetét veszi az üldözése.

Politikai krimi a jobbik fajtából.

Értékelés: 4/5

Frederick Forsyth: Odessa-ügyirat

Frederick Forsyth-tól ezidáig mindössze az Isten öklét olvastam pár évvel ezelőtt, aztán valahogy el is felejtkeztem róla, pedig jó könyv volt. Most a moly.hu-n figyeltem fel két könyvére, mindkettő felkerült a várólistámra, az elsőt már el is olvastam.
Engem mindig is érdekeltek a II.világháborús történetek, akár regények, akár történeti dokumentum könyvek formájában. Hogy ez a több mint 30 éves regény kimaradt eddig az életemből, jól mutatja hogy van még mit pótolni e tekintetben.

Nagyon jól kidolgozott sztori, fordulatos, izgalmas cselekmény jellemzi, és ami számomra nagyot dob a sztorin, hogy a fikció nagyon hihetően keveredik a valósággal. Egy német újságíró a 60-as években teljesen véletlenül ráakad egy, a kőrözött háborús bűnösök listáján igen előkelő helyet elfoglaló volt SS-re, aki a rigai koncentrációs tábornak volt a kegyetlen parancsnoka. Kiderül, hogy az Odessa nevű titkos szervezet áll mögötte, melynek feladata, az egykori SS-tagok segítése, védelmezése. Az újságíró először csak egy jó sztorit lát a rigai mészáros és a szervezet leleplezésében, a végén azonban kiderül, hogy más érdek is hajtja. A dolgok odáig fajulnak, hogy beépül az Odessába is az addig is érdekfeszítő regény innentől még izgalmasabb lesz. A történet hátterében megbújik egy izraeli kémelhárítás kontra egyiptomi rakétakészítők közötti versengés is, ami hasonló az író az Isten ökle című regényében vázolt sztorihoz, csak éppen ott Szaddam iraki rendszere ügyködött a "csodaágyún".

Nagyon tetszett a könyv, jó szívvel ajánlom mindenkinek aki izgalomra és érdekes történetre vágyik!

Értékelés: 5/5

John Updike: Nyúlcipő

John Updike-ról a neten olvasgattam, állítólag a 70-es, 80-as években volt a legolvasottabb író és nagy sikerű regényciklusa, a "Nyúl-regények", melyeket 1960 és 2001 között, nagyjából tízévente írta.
Mivel 5 regényből áll a sorozat (Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark), eldöntöttem, ha elég jó lesz az első, elolvasom a többi négyet is. Az első, a Nyúlcipő a helyi könyvtárban nem volt meg, viszont 2 hete megvettem a Nyugati aluljáró antikváriumában.

Maga a regény a késő 50-es évek Amerikájában játszódik, főhőse a huszonéves Harry Angstrom, akire diákkorában ragadt rá a Nyúl név, jó kosaras volt, gyorsan tudott futni, aztán mint a műből kiderül, a sportkarriere befejeztével is illik rá ez az elnevezés, mert lelép, elmenekül a problémák elől. Egy kisvárosban él feleségével és kisfiával, mivel felesége az unatkozó háziasszonyok életét élve nem veti meg az italt, Nyúl összeköltözik egy véletlenül megismert utcalánnyal, később megtudja hogy a felesége újra terhes, erre visszaköltözik hozzá. A szülés után azonban megint nem találják az összhangot, Nyúl egy veszekedés után megint dobbant, és ekkor a könyv végére megtörténik a tragédia.
Szinte érzelmi hullámvasútba ültet minket az író a könyv olvasása közben, pálcát azonban nem tör a szereplők feje fölött, az ítéletalkotást rábízza az olvasókra. Updike sokszor hosszú és részletes környezetleírásba bocsátkozik, ezek a részek nekem néha kicsit vontatottá tették a történetet, de a történet igen érdekes volt. Külön érdekesség, hogy van egyfajta - mai korunkban - szerény szexuális töltete is a regénynek.

Olvasóként nem tartom egy hűdeszuper-letehetelen könyvnek, de van benne valami, ami miatt mindenképpen érdekel a sorozat többi 4 tagjának elolvasása is.

Értékelés: 3.5/5

Edward Conze: A buddhizmus rövid története

Ez a könyv már régóta könyvespolcomon pihen, kb 8-9 éve kaptam gyerekkori barátomtól ajándékba, meg is lepődtem hogy miért pont ezt a könyvet, mivel akkor még nem foglalkoztatott különösebben a buddhizmus, a Bibliát viszont tanulmányozgattam abban az időben, hát talán ezért. Akkor neki is kezdtem elolvasni e keleti vallás bemutatását, de félbehagytam egy idő után. A spirituális könyvek olvasása közben azonban rengeteg hivatkozásra leltem a buddhizmussal kapcsolatban, így hát nekifutottam még egyszer.

Leginkább a vallás filozófiájával kapcsolatos leírások érdekeltek, de többnyire nekem száraz volt a könyv. Történeti áttekintésnek kitűnő, rengeteg sok adattal, az egyes irányzatok részletes bemutatásával, mikor élték fénykorukat az egyes országokban, stb. Leginkább azoknak ajánlható szerintem Conze könyve, akik tanulmányaikhoz kívánnak anyagot gyűjteni.

Értékelés: 3/5

William Shakespeare: Öt dráma

Kötelezőként anno a gimiben a Rómeó és Júliát olvastam Shakespeare-től, és akkor ezzel le is tudtam a mestert. Mostanában Müller Péter hivatkozott rá többször előadásaiban, könyveiben, plusz engem is elkezdett érdekelni a mások által annyiszor emlegetett drámái által közvetített emberi szenvedélyek, ballépések, tragédiák, az ezek kiváltotta katarzis-élmény.

A Hamlettel akartam elsőnek próbát tenni, az ismerősömtől kölcsönkapott kötetben azonban - szerencsére - még másik négy drámája is helyet kapott, sorrendben a következők:

Rómeó és Júlia
Julius Caesar
Hamlet, dán királyfi
Szentivánéji álom
Lear király

Újra elolvastam a Rómeó és Júliát is, és a legjobban ez tetszett, meg a Hamlet. A Szentivánéji álom bájos volt, jókat mosolyogtam rajta alkalmanként, a Lear király és a Julius Ceasar pedig igen komor képet festett a hatalomról.

Drámái mindig aktuálisak lesznek, amíg ember él a földön, mert kapzsiság, gyűlölködés, szerelem, árulás, gyilkosság, szenvedély, erkölcstelenség, mind-mind az emberiség jellemzői, Dosztojevszkijt idézve bűn és bűnhődés együtt jár. Hamvas Béla Száz könyv című művében írja Shakespeare-ről: "Ő a jelkép: „a szenvedélyek óceánján a kormány nélkül való hánykolódás”, mint Joyce mondja róla."
Most már a többi drámáira is kíváncsi vagyok, ez az első öt engem lenyűgözött.

Értékelés: 4/5