Hermann Hesse: Sziddhárta

Egy újabb könyv, aminek örülök hogy olvashattam. Egy könyv, aminek helye van a Beavató könyvek nevű polcomon a moly.hu-n.

Az ifjú Sziddhártára kiváltságos bráhmana lét várna, ám ehelyett az élet kérdéseire keresve a választ otthonát hátrahagyva elindul, hogy előbb a tanok és tanítók adjanak feleletet, majd amikor gyorsan elveti az efféle útmutatást, erdőben élő vezeklő és nélkülöző samana lesz belőle. Ez sem elégíti ki, így hát a városba megy hogy megtapasztalja és átélje a testi gyönyöröket, a játékszenvedélyt, a gazdagságot. Amikor ezektől is megcsömörlik, ráébred hogy mindez olyan akár a szamszára, állandó körforgás. Hogy ebből kitörjön, otthagyja mindenét és révésznek áll, a folyótól és révésztársától tanul és lesz bölcsebb, idős korára megérti sorsának és a létnek összefüggéseit, megbékél magával és a világgal.
Számomra az volt az egyik csodálatos dolog a könyvben, hogy amit Sziddhárta egyetlen élete alatt megtapasztalt, az az emberek többségének sok-sok életen keresztül tarthat. Mögötte is számtalan élet lehetett már, mire idáig eljutott.
Sziddhárta egyik találó gondolata, hogy a megvilágosodás élményét tanítók át nem adhatják, csak személyes tapasztalás útján lehetséges. Milyen igaz!

A keleti vallások és filozófia esszenciája ez a könyv, amely csodálatos történetekkel és párbeszédekkel, bölcs megállapításokkal gazdagítja a témára fogékony olvasót.

Értékelés: 5/5

Hamvas Béla: Karnevál

Oly kíváncsi voltam Hamvas Béla regényére, hogy mivel a helyi könyvtárban nem volt meg, könyvtárközi rendelés útján jutottam hozzá. Az ezért fizetendő 815 Ft - utólag már így látom - , kidobott pénz volt.
Pedig nagy reményekkel vágtam bele az olvasásába. Talán azért is, mivel nemrég Hessét olvastam és mindkét szerző filozofikus, spirituális művei igen nagy elismertségnek örvendenek. Szóval Hamvastól ez volt az első könyvem, és lehet hogy az én tévedésem, hogy a Pusztai farkashoz valami hasonlót vártam. Sajnos azonban, csalatkoznom kellett.

Nem egyszerű olvasmányok Hamvas művei, ezt már az eddigi kutakodásaim alatt is kiderült és kell egy magasabb szintű jártasság a művészetekben és filozófiában, melyeket ő maga igen magas szinten ismert és művelt. Talán ezért lehet hogy nem boldogultam vele a könyv olvasása során. Számomra túl van bonyolítva a stílusa, a szereplők száma meghaladja a háromszázat, így alig tudtam követni őket a legkülönfélébb szituációkban. Terjengős, sokszor oldalakon keresztül - számomra unalmas módon - feleslegesen beszélteti Hamvas a szereplőket. Tele van abszurd szituációkkal, ám talán az elbeszélés bonyolult formája is közrejátszik, hogy nem tudtam igazán élvezni.

Sok olvasó dicséri a regényt, az ő nézőpontjukból és tudásuk alapján lehet hogy igazuk van. Azt is aláírom, hogy Hamvas igazán nagy tudású író és gondolkodó volt. Nekem azonban nem nyerte el a tetszésemet a regénye, ezért 265 oldal után befejeztem olvasását.

Értékelés: 1.5/5

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyitól eddig csak az Egri csillagokat olvastam, mint oly sokan én is általános iskolában.

Nos, ez is történelmi regény, a hunok idejében zajlanak az eseményei, amikor vezérük, Atilla (szándékosan írtam így, mert ellentétben a mai használattal, a könyvben is így szerepel) sorra hódította meg a különböző népeket és birodalmakat. A regény főszereplője egy Zéta nevű rabszolga, az ő elbeszélése alapján ismerjük meg viszontagságos sorsát. Rabszolgaként is művelt fiatalember válik belőle, felszabadítja gazdája, majd egy Konstantinápolyból szalasztott küldöttség tagjaként megismeri a hun embereket, szokásaikat és egy gyönyörű hun leányt is. Emőke olyan nagy hatást gyakorol rá, hogy vissza sem akar térni népéhez, inkább a hunoknál marad, vállalva hogy szabadság helyett ismét rabszolgaként éljen. Zétára viszont egy kis szolgáló leány, Dsidsia vet szemet, aki bár rajong Zétáért, ő minduntalan elutasítja őt. Részt vesz a hunok oldalán a katalaunumi csatában, remélve hogy a csatában szerzett dicsőség elhozza számára a szabadulást és a vagyont, hogy Emőkéhez méltó legyen. Megsebesül, csak több hónap múlva jut vissza ismét a hunokhoz, ahol tudása miatt egyike lesz Atilla ravóinak (írnokot jelent hunul). Emőke iránti szerelme reménytelenné válik, hiszen a leány Atillát csodálja és utána vágyakozik. Amikor Atilla meghal, Emőke tudja csak, Zéta nem, hogy hun szokás szerint a közvetlen szolgáit és írnokait lenyilazzák a temetéskor, ezért a lány bánatában Zéta helyett magára vállalja a halált titokban. Amikor erre rádöbben Zéta, akkor ébred rá igazán, hogy neki Dsidsia volt igazából rendelve és nem Emőke.

Betekintés egy régmúlt történelmi időbe, az őseink, a hunok korába, párhuzamosan futó szerelmi szálakkal. Ezt a sztorit egy nagyszabású filmként is el tudnám képzelni.

Értékelés: 3.5/5

Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Általános iskolás koromban kaptam ajándékba ezt a vékony kis könyvecskét. Akkorra a János vitézt - mint kötelező olvasmányt - már olvastam, a másik kettő viszont nem igazán érdekelt. Mostanában azonban annyit szemezgettem a polcon álló könyvvel... gondoltam, egy próbát megér.

A János vitéz a történetet és a formai megvalósítást illetően is kimagaslik a másik kettő közül. Egy példa, hogy mennyire meseszerű a történet (amely megmosolyogtatott):

"Eképpen jutottak át Lengyelországba,
Lengyelek földéről pedig Indiába;
Franciaország és India határos,
De köztük az út nem nagyon mulatságos."

Ezenkívül, vannak a történetben óriások, boszorkányok, óriás szúnyogok, ha mostanában íródott volna, akár fantasy-költeménynek is nevezhetnék. A szerelem, hősiesség sem hiányzik belőle és szép, kerek egész, látszik hogy jól ki van dolgozva.
A Bolond Istók is jó lenne, csak olyan érzésem volt amikor befejeztem, mintha össze lenne csapva, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A helység kalapácsa tetszett a legkevésbé, szerintem kihagyható. Az biztos, hogy nem elsősorban emiatt fogunk Petőfire emlékezni. A János vitéz miatt azonban mindenképp!

Értékelés: 4/5

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-3

Tulajdonképpen A Teljesség felé című írását keresve kaptam meg a könyvtárban ezt a három kötetes művet, amely az író 1975-ig keletkezett verseinek, prózáinak a gyűjteménye.

A Teljesség felé nagyon tetszett a lélekemelő spirituális gondolataival, a keleti filozófiával rokon költői megoldásokkal. Mesterének, Hamvas Bélának mond köszönetet Weöres az előszóban, hogy megírhatta e művét: "...ő teremtett bennem harmóniát." Hamvas művei és Márai Füveskönyve mellett ajánlható minden napra egy-egy szép gondolat elolvasására.
Az antológia minden egyes versét és prózáját nem volt alkalmam szemrevételeznem, ezért csak szemezgettem köztük.
Örömmel olvastam újra gyermekkorom egy-egy versét: A tündér (Bóbita), Szán megy el az ablakod alatt (Száncsengő). Megzenésített versekre is leltem: Ballada három falevélről, Tájkép. Csodás dallamos, ritmikus versei vannak.
Elkezdtem a Bolond Istók című prózáját is olvasni, de aztán a felénél beletört a bicskám. Nekem túlságosan szürreális mese volt, egy idő után éreztem, hogy ez nem nekem íródott.

Összességében azt mondhatom, hogy bár nem Weöres Sándor a kedvenc költőm, sok olyan gyöngyszemet találtam a művei közt, ami miatt érdemes olvasgatni.

Értékelés: 3.5/5

John Updike: Nyúlszív

A Nyúl-regények negyedik kötete.

Újabb 10 év elteltével 1989-ben Harry, és felesége Janice a floridai Deleonban töltik az év egyik felét. Immár két unokájuk van: Judy és Roy. A Toyota-kereskedést fiuk, Nelson irányítja, aki családjával látogatást tesz szülei floridai lakhelyén. A történetben fokozatosan fény derül a fiú kokainproblémájára, amely olyan súlyos, hogy kapcsolata családja minden tagjával megromlik, költséges szenvedélyét az autóeladások manipulálásával, csalással, lopással tudja csak fedezni, aminek következtében a Toyota kiszáll a teleppel való együttműködésből, és tetemes adóssággal terheli meg a szüleit.
Harryt Floridában unokájával, Judy-val közös vitorlázáskor szívinfarktus éri. Ezután átesik egy szívkatéterezésen, de további szívműtétre is szüksége lenne az orvosok szerint. (Harry Ruth-tól született lánya egy epizód erejéig ebben a könyvben is feltűnik, a katéterezés után a kórházban ápolónőként kerül kapcsolatba Nyúllal.) Tavasztól ismét Brewerben élnek Nyúlék. A sztoriból kiderül, hogy az előző könyvbeli karibi-kaland óta is fenntartotta szexuális kapcsolatát Thelmával, aki ekkora már szintén súlyos beteg és hamarosan meghal.
Egy váratlan szituációban, amikor Nelson épp egy rehabilitáción gyógyíttatja függőségét, egyszeri alkalommal Harry lefekszik a menyével, Pru-val. Hónapokkal később, amikor Pru már nem bírja tovább elhallgatni, megosztja titkát férjével és anyósával. Amikor Janice telefonon közli Harry-vel, hogy ezt megbocsájthatatlannak tartja, Harry összepakol, és még egyszer utoljára felhúzza a nyúlcipőt és meg sem áll Floridáig. Itt pár hetet egyedül tölt, néha felhívja a családját (fordítva hiába várja, nem igazán keresik). Többnyire sétával, tévézéssel tölti az idejét. Szívesen sétál el egy feketék és latinok lakta negyed felé, ahol a kosárlabda pályán játszó fiatalok visszaidézik fiatalságát. Előbb csak egy padról figyeli őket, majd be is száll a játékba. Egy ilyen alkalommal éri egy újabb, nagyon súlyos infarktus. Bár a könyv végén még életben van Nyúl, megtudjuk a szomorú tényt, hogy esélye már nem marad a felépülésre.

A negyedik könyv Nyúl betegsége miatt számomra szomorú volt (de az írót dicséret illeti, mert egyúttal életszerű is), édesapám is szívbetegségben szenvedett, nagyon átéreztem Harry testi és lelki problémáit.
A Nyúl-sorozatból még a Nyúlfark maradt utolsónak, amit még nem olvastam, ha sikerül megszereznem, arra is kíváncsi leszek. (Ebben Harry halála után tíz évvel Ruth-tól született lánya a főszereplő.)

Értékelés: 4.5/5

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Újságokban, televízióban többször hallottam utálásokat a könyvre, így várólistámra felkerülve eljött az idő, hogy elolvassam. Egy meglepően vékony, mindössze 130 oldalas könyvet kaptam a könyvtárban kézhez.
A benne szereplő fogalmak, tudományos kifejezések egy része ismeretlen volt számomra, ez egy kicsit csökkentette nálam az "élvezeti értékét" a műnek, a tartalom azonban igen elgondolkoztató.

Nyolc súlyos problémával szembesíti Lorenz az olvasót, amelyek az emberiséget pusztulással fenyegetik:
1. A Föld túlnépesedése
2. Az élettér elpusztítása
3. Az emberiség önmagával való versenyfutása
4. Az érzelmek fagyhalála
5. Genetikai hanyatlás
6. A tradíciók lerombolása
7. A dogmák ereje
8. Az atomfegyverek

A könyv olvasása közben több, körülöttünk zajló folyamatra, történésre ráismertem. A mai korunkban jóval többre, mintha csak 35 évvel ezelőtt, a könyv első megjelenésekor olvastam volna. Sajnos egyre inkább igazolja az élet a szerzőt. (Egyébként Lorenz az atomfegyvereket tartja a leginkább megoldható problémának, a többi hét szerinte kevésbé elkerülhető.)
Van egy olyan rossz érzésem, hogy az emberiség addig semmiből sem tanul és semmit sem fog tenni a létét veszélyeztető problémák ellen, amíg el nem ér a falig, amíg nincs tovább, valami végzetes katasztrófa ki nem kényszeríti azt. Csak nehogy túl késő legyen...

Értékelés: 3.5/5