2009. július 31., péntek

Hermann Hesse: Sziddhárta

Egy újabb könyv, aminek örülök hogy olvashattam. Egy könyv, aminek helye van a Beavató könyvek nevű polcomon a moly.hu-n.

Az ifjú Sziddhártára kiváltságos bráhmana lét várna, ám ehelyett az élet kérdéseire keresve a választ otthonát hátrahagyva elindul, hogy előbb a tanok és tanítók adjanak feleletet, majd amikor gyorsan elveti az efféle útmutatást, erdőben élő vezeklő és nélkülöző samana lesz belőle. Ez sem elégíti ki, így hát a városba megy hogy megtapasztalja és átélje a testi gyönyöröket, a játékszenvedélyt, a gazdagságot. Amikor ezektől is megcsömörlik, ráébred hogy mindez olyan akár a szamszára, állandó körforgás. Hogy ebből kitörjön, otthagyja mindenét és révésznek áll, a folyótól és révésztársától tanul és lesz bölcsebb, idős korára megérti sorsának és a létnek összefüggéseit, megbékél magával és a világgal.
Számomra az volt az egyik csodálatos dolog a könyvben, hogy amit Sziddhárta egyetlen élete alatt megtapasztalt, az az emberek többségének sok-sok életen keresztül tarthat. Mögötte is számtalan élet lehetett már, mire idáig eljutott.
Sziddhárta egyik találó gondolata, hogy a megvilágosodás élményét tanítók át nem adhatják, csak személyes tapasztalás útján lehetséges. Milyen igaz!

A keleti vallások és filozófia esszenciája ez a könyv, amely csodálatos történetekkel és párbeszédekkel, bölcs megállapításokkal gazdagítja a témára fogékony olvasót.

Értékelés: 5/5

0 megjegyzés: