Általános iskolás koromban kaptam ajándékba ezt a vékony kis könyvecskét. Akkorra a János vitézt - mint kötelező olvasmányt - már olvastam, a másik kettő viszont nem igazán érdekelt. Mostanában azonban annyit szemezgettem a polcon álló könyvvel... gondoltam, egy próbát megér.
A János vitéz a történetet és a formai megvalósítást illetően is kimagaslik a másik kettő közül. Egy példa, hogy mennyire meseszerű a történet (amely megmosolyogtatott):
"Eképpen jutottak át Lengyelországba,
Lengyelek földéről pedig Indiába;
Franciaország és India határos,
De köztük az út nem nagyon mulatságos."
Értékelés: 4/5
Lengyelek földéről pedig Indiába;
Franciaország és India határos,
De köztük az út nem nagyon mulatságos."
Ezenkívül, vannak a történetben óriások, boszorkányok, óriás szúnyogok, ha mostanában íródott volna, akár fantasy-költeménynek is nevezhetnék. A szerelem, hősiesség sem hiányzik belőle és szép, kerek egész, látszik hogy jól ki van dolgozva.
A Bolond Istók is jó lenne, csak olyan érzésem volt amikor befejeztem, mintha össze lenne csapva, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A helység kalapácsa tetszett a legkevésbé, szerintem kihagyható. Az biztos, hogy nem elsősorban emiatt fogunk Petőfire emlékezni. A János vitéz miatt azonban mindenképp!
A Bolond Istók is jó lenne, csak olyan érzésem volt amikor befejeztem, mintha össze lenne csapva, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A helység kalapácsa tetszett a legkevésbé, szerintem kihagyható. Az biztos, hogy nem elsősorban emiatt fogunk Petőfire emlékezni. A János vitéz miatt azonban mindenképp!
Értékelés: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése