William Shakespeare: Öt dráma 2.

Az első kötet után a III.Richárd-ot keresve vettem ki a könyvtárból ezt az újabb kiváló válogatást.

A Lear királyt már az előzőben olvastam, de itt is helyet kapott.

A III.Richard az egyik legkiválóbb drámája, a cselszövés és gyilkosságok árán a trónja jutó címszereplőről. Már uralkodóként hangzanak el tőle a tetteire oly jellemző szavak:
"... oly mélyen vagyok
A vérben, hogy bűn bűnt vonszol magával:
Könnyejtő részvét nem lakik szememben."
A végén a végső csata előtt az általa legyilkoltak szellemei álmában felkeresik, megátkozzák, és lelkiismeretével viaskodik mielőtt a halálba indul.
(Elolvasása után az 1974-ben készült tévéjátékot is megnéztem, Haumann Péter, Latinovits Zoltán és a többi nagyszerű színész kitűnő drámai alakításában.)

A Vihar egy szigeten játszódik, szó szerint varázslatos történet tündérekkel, uralkodókkal és szerelmes párokkal.

Az Othello, a velencei mór szintén egy kiváló dráma. Jago, Othello hadnagyának ármánykodása a végére gyilkosságba hajszolja urát és saját magát is.

Az Ahogy tetszik pedig egy bájos szerelmi történet, hasonlóan a Szentivánéji álomhoz tele van humorral, a végén minden szerelmes elnyeri méltó "jutalmát".

Ezúttal is csodálattal olvastam, hogy mennyi híres mondás származik Shakespeare műveiből, melyek nagy része ma már nagyrészt szállóigévé lettek. (York napsütése rossz kedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át, Ide nekem az oroszlánt is, Országomat egy lóért, stb.)
Ugyanakkor nagyszerű életbölcsességektől, életfilozófiáktól is hemzsegnek művei, hihetetlen érzékkel fogalmazta meg őket.

Az Othello-ban a Doge a kétségbeesett apának például így beszél:
"Hol nincs orvosság, nincs gyötrődni mért:
Belétörődés szívünkön a vért.
Tudjuk: ˝Késő bánat - ebgondolat˝ ,
Egy gyötrelemhez száz gyötrelmet ad.
Ha megtréfál a sors kegyetlenül,
Viseld el játszva, s te maradsz felül.
Sopánkodásra sose öld erőd;
Kacagj a rablón, s te rablod meg őt."

Az Ahogy tetszik-ből pedig álljon itt Jaques azóta elhíresült monológja:
"Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hirért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsur-nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sipol, fütyűl. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny – tönkremenés!”

Hosszú-hosszú oldalakat lehetne még jobbnál jobb idézetekkel megtölteni, de inkább a teljes műveit ajánlom olvasásra.

Értékelés: 4.5/5