"Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap. A férfi neve Hervé Joncour. A tóét nem tudni.Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fajdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. Mert szerelemnek nem szerelem." (Alessandro Baricco)
Ez a rövidke történet (mindössze 98 oldal) vonzalomról, a szokatlan, különleges, a megszokottól eltérő, de egyúttal az elérhetetlen utáni vágyakozásról is szól. Az 1860-as években egy francia selyemhernyó-kereskedő egyre távolabbi tájakra kénytelen utazni üzletfelei megbízásából, beszerzendő az újabb utánpótlást a selyemkészítéshez. Így aztán még a távoli Japánt is felkeresi, ahol az akkor még a világ elől elzárkózó, különleges kultúrájú országon kívül, egy rejtélyes nőt is megismer. Hazatér a nagy útról, feleségével éli tovább a boldog, kiegyensúlyozott életét. A következő években még további három alkalommal utazik Japánba, előbb inkább csak a kiváló populációjú selyemhernyók miatt, utóbb már - a háború dúlta Japán veszélyeivel is dacolva - a nő miatt. Végül is vágyódásnál több nem lehet a kapcsolatukból, sohasem váltanak egyetlen szót sem egymással, mindössze egyetlen alkalommal a nő megérinti a férfit. A nő által japánul írott levél készteti az negyedik (egyben utolsó) útra a férfit, és a felesége halála után is kap egy japán szövegű levelet, ami egy kis csavart jelent a történet végén. Summázatként a könyv így fejeződik be:
"Időnkint, szeles napokon, lement a tóig, s órákig nézte, mert úgy tűnt, a vizen alig észrevehető, megmagyarázhatatlan látványban van része, magát az életét látja."
A történet viszonylag jó, de a forma, stílus és kidolgozottság tekintetében hiányérzetem volt, talán többet is ki lehetett volna belőle hozni.
Értékelés: 3.5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése