Hermann Hesse: Demian

A Demian Hesse egyik legismertebb, legsikeresebb és legvitatottabb alkotása.

Ez is, mint Hesse nem egy műve, fejlődésregénynek tekinthető. A főszereplő, a gyermek Emil Sinclair, több fejlődési szakaszon jut keresztül, a lélekvezetőjének tekinthető, pár évvel idősebb Demian irányításával.

A két pólusra felosztható világot (jó és rossz, Isten és ördög, stb) és annak jelenségeit Hesse értelmezése szerint teljességében kell szemlélni és tisztelni. Maga az emberi létezés is hosszú-hosszú fejlődésen keresztül alakult ki és formálódott, sokféle minta, tapasztalat rejtőzik lényegünk legmélyén. Az ember legfontosabb feladata, hogy legyen az bármilyen rá kiszabott sors, megsejtve annak hívó üzenetét, a szerint éljen, vállalja fel azt, és ne nyomja el magában.

Néhány idézet a könyvből, amely rávilágít a lényegre:

"Minden ember élete út önmagához, egy út kipróbálása, egy ösvény megsejtése. Egyetlen ember sem volt soha teljesen önmaga, ám mindenki törekszik rá, hogy az legyen: valaki homályosan, valaki világosabban, mindenki a maga módján. Minden ember élete végéig magával hordozza születése maradékait, egy ősvilág iszapját és tojáshéját. Egyesek sohasem lesznek emberek: békák, gyíkok, hangyák maradnak. Mások felül emberek, alul halak. De mindnyájan a természet próbálkozásai az ember felé. És mindnyájuknak közös az eredete, az anyja; mindnyájan ugyanabból a mélységből jövünk, és mindnyájan ennek a mélységnek a kísérleteként és kölykeként törekszünk saját célunk felé. Megértjük egymást, ám megfejteni csak önmagunkat tudjuk."

"A megvilágosodott embereknek semmi más feladata nem lehet. mint hogy keressék és megszilárdítsák önmagukat, saját útjukon tapogatózzanak előre, bárhová vezessen is ez az út."

"Minden ember igaz hivatása csakis az lehet, hogy eljusson önmagához. Lehet az ember költő vagy őrült, próféta vagy gonosztevő - nem ez a fontos, mindennek végső soron semmi jelentősége. Az a lényeg, hogy az ember megtalálja saját sorsát, ne pedig egy tetszőleges sorsot kövessen, és amire rátalált, azt teljesen és töretlenül kiteljesítse önmagában. Minden egyéb badarság, szökési kísérlet, menekülés vissza a tömegek eszméihez, megalkuvás, rettegés önmagunktól."

"Minden ember, aki hatott az emberiség alakulására, kivétel nélkül mind csak azért volt alkalmas és hatékony, mert készen állt, hogy elfogadja a sorsot. Igaz ez Mózesre és Buddhára, Napóleonra és Bismarckra. Azt azonban nem választhatja meg az ember, hogy milyen hullámot követ, melyik pólus felől irányítják. Ha Bismarck megértette volna a szociáldemokratákat, és alkalmazkodott volna hozzájuk, okos lett volna, de nem a sors embere. Így volt ez Napóleonnal, Caesarral, Loyolával, mindegyikükkel! Ezt mindig biológiai és fejlődéstörténeti szempontból kell szemlélni! Amikor a Föld felszínének gyökeres változásai a vízi állatokat a szárazföldre, a szárazföldi állatokat pedig a vízbe sodorták, azok a példányok tudták véghez vinni az újat és a rendkívülit, és alkalmazkodásukkal megmenteni fajukat, melyek elfogadták a sorsot. Nem tudhatjuk, hogy ezek a példányok korábban konzervatívként és megtartóként tűntek-e ki fajtájuk közül, vagy inkább különcök és forradalmárok voltak-e. De készen álltak, és ezért tudták átmenteni fajaikat az új fejlődési szakaszba."

Sok, a könyvben szereplő nézettel, megállapítással vitába szállhat az olvasó, kell egyfajta nyitottság is hozzá. Ugyanakkor ne feledjük, hogy egy komoly értékválság, az I.világháború idején írta Hesse a regényt. Számomra sem volt egy könnyen befogadható olvasmány. Súlyos, néhol nem egyszerű filozófiai eszmefuttatásokkal, jelképekkel tarkított regény. Ám a mű esszenciája ezúttal is kitűnő! Hugo Ball, a zürichi dadaizmus vezető egyénisége egy Hesse-életrajzában így ír a Demianról: "A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi összefonódottságig. ... ének az emberi lény gyökereiről." Mindez nehéz, de szép vállalkozás írónak és olvasónak egyaránt.

Értékelés: 4/5