Platón: Szókratész védőbeszéde / Kritón

A szerző, Platón ókori görög filozófus volt. Fiatalon, miután csalódott a politikában, testestül-lelkestül a filozófiának szentelte magát. Húsz éves korában Szókratész követője lett. Szókratész döntő hatással volt fejlődésére, műveinek legtöbbjében is Szókratész a párbeszéd hőse, kinek ezzel páratlan emléket állított (Szókratész maga semmit sem írt le tanításaiból). Mesterét kivégzése napjáig követte.

Szókratész filozófusként élete végéig küzdött a görög társadalom erkölcsi megújulásáért. Sétálva, beszélgetve vezette rá céltudatos módszerével hallgatóit az erkölcsi igazságok felismerésére, egyénisége és élete is tanítás volt. Szókratész gyakran hangoztatta: „tudom, hogy semmit sem tudok”. Szókratész nem előadásokat tartott, hanem párbeszédek keretében rendítette meg beszélgetőpartnerei magabiztosságát, és ezek során fejtette velük együtt ki azt, hogy valójában miről is vannak ők meggyőződve, még abban az esetben is, amikor első közelítésben ennek épp az ellenkezője mellett akartak érvelni. Szókratész kérdései segítségével képes volt a beszélgetőpartnerben rejtőző véleményt napvilágra hozni, majd az így napvilágra hozott álláspont életképességét is tüzetesen megvizsgálta beszélgetőpartnerével együtt.

Szókratész úgy tartotta, hogy az erény az ember igazi java.Komolyan hitte, hogy az események nem véletlenek, hanem meghatározott céljuk van. Hitt az isteni rendelésben, mert hitt Istenben. Az erkölcsös életet tartotta boldog életnek.

Ellenzői, irigyei azzal vádolták, hogy rossz hatással van a fiatalokra.Tárgyalásán koholt vádak alapján halálra ítélték, azonban az ítéletet elfogadta, mert azt hirdette, hogy a törvény ellen lázadni nem szabad és a rossz törvényt is meg kell tartani.


Szókratész védőbeszéde
A könyv első dialógusa Szókratész peréről: a vádlók álláspontját és Szókratésznak a vádakra adott válaszát mutatja be.
Szókratész vádlója, Melétosz az következő okirattal vádolja Szókratészt: „Vétkezik Szókratész és áthágja a törvényt, mert földalatti dolgokat és égi jelenségeket kutat, silány ügyeket jónak tünteti fel, és másokat is erre tanít”. Második vádirat: „Vétkezik Szókratész, mert megrontja az ifjakat és nem hisz azokban az istenekben amiben a város, hanem új daimonok működésében”.
Az első vádra, Szókratész a következőket válaszolja: a bölcsesség legfőképp abban van, hogy tudom, hogy nem tudok. Aki jó valamilyen mesterségben, az nem jelenti azt, (bár ő magáról azt hiszi), hogy bölcs: „Úgy látszik hát, hogy én ezzel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom”. A második vád kapcsán Szókratész kimutatja az ellentmondást, miszerint nem hisz az istenekben, de hisz a daimonokban: a daimonok az istenek gyermekei.
Szókratész rámutat arra, hogy egész életében csak az emberek javát kereste, kerülve minden vagyon- és hírnévszerzést.

A halálos ítélet kimondása után Szókratész rámutat arra, hogy sokkal nehezebb megmenekülni a bűntől, mint a haláltól. Utolsó mondata így hangzik bírái előtt: "Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent."


Kritón
A könyv második dialógusa.
Kritón, Szókratész filozófus barátja, meglátogatja a kivégzésre várót a börtönben, és arra biztatja, hogy a kivégzést elkerülendő, válassza a barátai segítségével végrehajtandó szökést. A dialógusban Szókratész a rá jellemző vizsgálódás módszerével kifejti, hogy miért nem helyes döntés a szökést választani. Végül, Kritón elnémul Szókratész érveinek súlya alatt.
A mű központi gondolta szerint azt nevezhetjük csak jónak ami törvényes, ezért a jogtalanságra sohasem lehet jogtalanság a válasz. A város életbemaradásának az egyik feltétele a törvények betartása; a magánembereknek mindig alá kell vetniük magukat a törvényeknek.


Szókratész meghalt a meggyőződéséért. Hitte, hogy az az igazság. Tette, viselkedése, méltósága mérhetetlen nyomot hagyott tanítványaiban, különösen Platónban és az egész emberi civilizáción.

Erény, erkölcs, érvelés és filozófia tekintetében kiváló leckét kapunk Szókratésztól Platón tolmácsolásában.

Értékelés: 5/5