William Golding: Az utódok

Az utódok abba a történelem előtti korba viszi el az olvasót, amikor az evolúció egyszerre két értelmes fajjal kezdte benépesíteni a Föld lakható területeit. Egy Neander-völgyi törzs életének pillanataival foglalkozik a könyv első fele. A maguk kezdetleges módján keresnek élelmet, a folyóból isznak, öregembert temetnek, élik a maguk életét. Aztán egyszer elérkezik a homo sapiens és a neandervölgyi embercsoport találkozásának az ideje. A két emberfaj találkozásának apropója a mai ember közvetlen elődjének behatolása a neandervölgyiek sötét, erdei birodalmába. A neandervölgyi törzs közül egyeseket megölnek, két gyermeket pedig elrabolnak. A törzsből két felnőtt, egy nő és egy férfi marad életben, akik bemerészkednek az idegenek táborhelyére, hogy visszaszerezzék tőlük a két kicsit. Ekkor szembesülnek azokkal a fejlettségbeli különbségekkel, amik a homo sapiens tagjait jellemezték: nyíllal vadásztak, állati bőrökbe öltöztek, erjedt italt ittak egy üreges fa tárgyból. A találkozás eredménye: kölcsönösen félelmet keltenek egymásban.

Erről a könyvről nem sok jót tudok írni. Nekem borzasztóan unalmas volt, éppen hogy csak csordogáltak az események benne. Érdektelenek voltak a párbeszédek, a neandervölgyi állandóan "Van egy képem..."-el kezdődő gondolatfuttatása egy idő után kezdett idegesítővé válni. A bozótos hosszú leírása nem pótolja az érdekes mozzanatokat, amiknek szerintem helyet lehetett volna szorítani a történetben, még ha egy nagyon korai korban is játszódik a sztori. Az egyetlen pozitívuma a könyvnek, hogy viszonylag rövid, egyedül emiatt nem hagytam idő előtt végleg abba az olvasását.

Értékelés: 2/5