Stephen King: Blaze

1973-ban, akkori írói álnevén, mint Richard Bachman írta a Blaze című regényét Stephen King, ami évtizedekig kiadatlan maradt. Jó 30 évvel később átdolgozta, felújította a történetet, és nemrég végre a nagyközönség is megismerhette.
Az utóbbi évek termései után a King-et olvasók egy része fanyalgott, hogy nincs meg bennük az a lendület, izgalom (horror?), ami a korábbi regényeit jellemezte. Egyesek még unalmasnak, kidolgozatlannak is találták írásait. Én is tapasztaltam némi változást, ám szerintem semmivel sem lett rosszabb író, nem is alkotói válság miatt mások ezek a könyvei. A korral mindenki változik, és talán ma már ő is más dolgokra helyezi a hangsúlyt a történeteiben. A régebbi véres, horrorisztikus sztorik után (Állattemető, Cujo, Tortúra, stb.) mostanában inkább főszereplőinek jellemábrázolása a főbb szempont. Lehet, hogy egyeseknek ez kevésbé izgalmas, én azonban nagyon jól tudok szórakozni jól kidolgozott, rokonszenves karakterein, az amerikai vidék jellegzetes figuráin, és a történetekben sem találok kifogásolni valót. Mentségemre szóljon, hogy 13 éve King rajongó vagyok, A sárkány szeme és a Setét torony-ciklus kivételével az összes, magyarul kiadott könyvét szívesen olvastam, talán ezért jobban is tolerálom King stíluskülönbségeit.
A Blaze nekem úgy tűnik, hogy a régebbi könyveire jellemző lendületesebb cselekményvezetés, és az újabbakban megszokott jellemábrázolás keveréke, valamint itt is szívesen nyúl a főszereplő gyerekkori élményeinek a felidézéseihez, mint jó pár más művében is. Horrorelemeket, misztikus lényeket nem tartalmaz, durva események azonban előfordulnak benne.

A címszereplő, ifj. Clay Blaisdell (Blaze) viszontagságos története ez a regény. A történet két idősíkon fut, az egyik szál Blaze gyermekéveit, míg egy másik a jelen (gyermekrablás) eseményeit mutatja be. Blaze nagydarab, esetlen férfi. Homlokán egy jellegzetes, mély horpadás található, ami egy gyerekkori sérüléskor keletkezett. Megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor alkoholista apja egy dührohamában háromszor dobta le a lépcsőn. Blaze kómába esett, de túlélte, azonban szellemileg károsodott. A kórházból árvaházba került, a Hetton House-ba. Itt jó barátságba kerül a vékony, de eszes Johnny-val ("A nagy ruhásszekrény és girhes haverja"). Jó néhányszor testi fenyítésben részesül, ha barátja segítségét igénybe véve csaláshoz folyamodik a matematika órákon (korlátozott szellemi képességei miatt képtelen a számolással megbirkózni). Egy időre tanyasi nevelőszülők magukhoz veszik, de csak kihasználják testi adottságait. Rosszul táplálják, fát vágatnak vele, tenyésztésre tartott kutyákat kell etetnie. Amikor az egyik ilyen ebet önvédelemből megöli, a helyi iskolában pedig egy lány védelmére kelve megver egy gyereket, visszakerül az intézetbe. Sohasem élt vissza a testi fölényével másokkal szemben, de akit szeretett azért kiállt.

"Blaze a fiúk királya lehetett volna, ha akarja, de nem akarta. Nem volt vezér típus. Senki sem állhatott távolabb a vezértől, mint ő. Mindazonáltal igyekezett kedves lenni másokhoz. Még akkor is, amikor figyelmeztette őket, hogy szétveri a fejüket, ha nem szállnak le Johnny barátjáról. Miután visszajött, nagyon gyorsan leszálltak Johnnyról."

Egyik különleges élményük volt, amikor Johnny egy mozi mosdójában pénzzel teli pénztárcát talált. Bostonba szöktek, "hogy csináljanak maguknak egy kis szünidőt".
Az egyik nyáron áfonyaszüretre mentek egy farmerhoz az intézet lakói. Blaze itt veszti el a szüzességét. A gazda már az elején rokonszenvesnek találja Blaze-t, megtanítja teherautót vezetni, sőt a végén örökbe is fogadná. Úgy tűnik Blaze számára is, hogy végre egyenesbe jöhet az élete, az utolsó napon azonban hirtelen szívinfarktus végez a farmerrel.
Pár hónap múlva barátja, a gyenge szervezetű Johnny is meghal. Az intézet igazgatóját okolta Johnny haláláért Blaze, akit elkeseredésében az irodájában nagyon elvert. A bíróság ezért két évre javítóintézetbe záratta. Amikor kiengedték, különböző városokban, legális és illegális munkákból tartotta fenn magát. Aztán egyszer összetalálkozott George Rackley-vel, és együtt vettek részt a stiklikben, lopásokban, átverésekben.

"George azért társult Blaz-zel, mert ő olyan bolond volt, aki nem játszotta meg magát. Nem volt okostojás, nem volt felvágós, sem törpe Clyde. Nem biliárdozott, pláne nem hernyózott. Sima tahó volt. Eszköz volt, és a közös évek során George így is használta. De sosem bánt vele rosszul."

Blaze pedig rá volt utalva George rafináltságára, és hálás volt, amiért az nem akarja átverni. Ám semmi sem tart örökké, George-ot egy kártyaparti utáni vitában leszúrták, Blaze egyedül maradt. Halála előtt George egy nagy dobásra készült, egy gazdag pár csecsemőjéért váltságdíjat követelve akarták megszerezni a nagy lóvét. Ennek a tervnek a végrehajtása Blaze-re marad, és a jelen idejű mesélés innen indul a regényben. Gyerekkori sérülése következményeként Blaze alklmanként hangokat hall a fejében, mégpedig George hangját. Különös módon ezek a hangok, megérzések, sugallatok lesznek segítségére az akció során. A gyerekrablás során sok nyomot hagy maga után, a rendőrség hamarosan beazonosítja, és a nyomára akad. Ám előbb a kunyhójába viszi a gyereket, ahol a korábban beszerzett gyerekholmik és ételek segítségével próbálja ellátni a kis Joe-t. Féltő gondoskodással törődik vele, szinte azonnal a szívébe zárja. Miután a rendőrség kiadja a kőrözést ellene, a kisgyerekkel a régi, azóta lakatlan intézetben, a Hetton House-ban bújik meg. Egy újabb belső sugallat hatására egy közelben lévő titkos barlangba szökik, ám a környéket kezdik átfésülni a rendőrök. Egy rendőr lövedéke által egy szikladarab megsebesíti a kis Joe-t, Blaze dühében megöli a rendőrt. Végül egy folyónak a partján érik a végzetes lövések, a kisgyerek kisebb sérülésekkel megússza az eseményeket.

Blaze elesettsége, sorscsapásai miatt együttérzéssel tekintettem rá az elejétől fogva. Amikor felnőve a bűn útjára lép, és elrabolja a kis Joe-t, a mindenáron való védelmezése rokonszenvet, korlátoltságából adódó ballépései, tévedései szánalmat és szomorúságot váltottak ki belőlem, amit betetőzött a drámai vég.
Nekem tetszett, kár lett volna az eredeti kéziratnak kiadatlanul tovább porosodnia a Fogler Könyvtárban.

Értékelés: 4/5