2010. február 11., csütörtök

Rózsa Marianna - Jász László (szerk.) : Az ismeretlen Antall József

A legtöbben - főleg az idősebb korosztályok, akik még emlékeznek rá - a miniszterelnök Antall Józsefet ismerhették. Komoly kihívást jelentő munka volt a rendszerváltáskor az első, szabadon választott miniszterelnökként átállítani az országot egy másik politikai, gazdasági pályára. Mindezt úgy végrehajtani, hogy aktív politikusi tapasztalata nem volt, az egészsége pedig ugyancsak ebben az időszakban romlott meg. Ezeknek a problémáknak a hatására az a sokszor hangoztatott benyomások alakultak ki az emberek jó részében, hogy Antall dölyfös, merev, humortalan ember, konzervatív, maradi felfogással. Ez a kép viszont torz, a fentebb említett hatások által torzított. Akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy életének korábbi időszakában személyesen is megismerhették, másként ismerték, más benyomásokat szereztek róla. Ez, az Antall József halála után megjelent könyv többek közt azt a célt szolgálja, hogy előéletébe is bepillanthasson az olvasó. Milyen ember, barát, kolléga volt tulajdonképpen Antall József, és milyen út vezetett a miniszterelnökségéig?

A könyv visszaemlékezéseket, interjúkat, dokumentumokat tartalmaz. Majd' negyven különböző személyiség, gyermekkori barátai, iskolai, egyetemi tanulótársai, diákjai, munkatársai, politikustársai emlékeznek rá. Felidézik megismerkedésüket, közös élményeiket, barátságuk, munkakapcsolatuk egy-egy fontos, alkalmanként humoros momentumát. A könyv első felében sok szó esik édesapjáról, id. Antall Józsefről is. Aki alapító tagja volt 1931-ben a Független Kisgazdapártnak, majd a II. világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként lengyel, zsidó, olasz, francia és más üldözötteket mentett meg. A háború után kormánybiztos, majd újjáépítési miniszter. Mindez lehetőséget adott a fiának arra, hogy már gyerekként testközelből megismerje a politika világát, és olyan tapasztalatokra tegyen szert, melyeket későbbi pályafutása során kamatoztatni tud. Fia világlátására, történészi, politikusi elkötelezettségére a legnagyobb hatással volt. Mindez lehetőséget adott a fiának arra, hogy már gyerekként testközelből megismerje a politika világát, és olyan tapasztalatokra tegyen szert, melyeket későbbi pályafutása során kamatoztatni tud, elkötelezett legyen demokrácia, nemzeti érzelem, keresztény erkölcs iránt.

A gyermekkor főleg a dunántúli Somló vidékén telik, itt volt ugyanis az Antall családnak birtoka. Itt kezdődött fél évszázados barátsága O'sváth György-el, aki később a miniszterelnök tanácsadója lett. Aztán a Piarista Gimnáziumbeli évek, majd az Eötvös József Tudományegyetem bölcsészkarán tanul. Már ezekben az időkben tapasztalják társai, barátai a történelemben, politikában való jártasságát, szervező tehetségét. A Piarista Gimnáziumban diáklapot szerkeszt, publikál. Ebben az időben eldöntötte, hogy politikai pályára lép - de még jó ideig erre nem lesz lehetősége. Az egyetemen tanári diplomája mellé megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is.

A diploma megszerzése után Antall egy ideig levéltárosként dolgozott, majd 1955-től az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani. A forradalom alatt a forradalmi bizottság élére kerül, részt vesz a tüntetéseken, a Kisgazdapárt újjászervezésében. Megszervezi az FKgP-székház védelmét. A forradalom után többször kihallgatták a rendőrök, 1957 áprilisban a hatalom másik iskolába helyezi át, a Toldy Ferenc Gimnáziumba. A Toldyban diákja volt a későbbi külügyminisztere, Jeszenszky Géza is.
Az egyik érdekesség, amelyet ebből a könyvből tudtam meg, hogy 1957. október 23-án az iskolában a diákok a fal mellett sorakoztak fel, némán emlékezve a forradalomra. Ebből akkora balhé lett, hogy az érettségi után két évig nem vehették fel őket egyik egyetemre sem.
Antallt továbbra is sűrűn figyelik a titkosrendőrök, nem egyszer beidézik a Gyorskocsi utcába, az 56-os és kisgazda múltja miatt. A másik eleddig számomra ismeretlen momentum: 1958 nyarán elintézte, hogy bekerülhessen az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet egyik osztályára, a Völgy utcai idegszanatóriumba, kb. 2 hónapra, hogy egy kis levegőhöz jusson. Abban az időben jó páran választották ezt a lehetőséget a hatalom zaklatása miatt.
De hogy a tanításról is essék szó, az egykori diákok visszaemlékezéseikben mesélnek a legendás történelemórákról, arról, hogy nem az akkori propagandával teli könyvből tanított, hanem az elhallgatott ismereteket is megosztotta tanulóival, és nem szárazon, unalmasan, hanem összefüggéseiben tanította a történelmet. Minden órája, előadása élményszámba ment, különleges előadói képességgel, széleskörű tudással, és fanyar humorérzékkel rendelkezett. Szinte mindig elegánsan, az elengedhetetlen öltöny-nyakkendő párosításban lehetett látni. Abban az időben szokatlan módon, a diákjait uraknak szólította. Az Eötvös Gimnáziumbeli egykori osztálya, tisztelete jeléül az érettségikor készít egy nem hivatalos, név nélküli tablóképet, amelyen volt osztályfőnökük, Antall József is rajta van. Tanár kollégái szintén megszólalnak a könyvben, kiemelve tudását, segítőkészségét. Aztán 1959-ben végleg eltiltották a tanári pályáról. Ekkor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Vadász utcai fiókkönyvtárába kerül. Egykori diákjai, kollégái továbbra is tartják vele a kapcsolatot, szinte klubtalálkozók jönnek létre a könyvtárban.

Orvostörténeti Múzeumba 1964-ben került. Szállási Árpád orvos, orvostörténész így emlékezik ennek történetére:

"Egykori elmondása szerint (...) nem akadt orvostörténész, aki a Magyar Életrajzi Lexikon részére az orvos-biográfiai címszavakat soronként pár forintért megírta volna, így elvállalta és megoldotta ezt a számára szokatlan feladatot. Adatgyűjtésért bejárt a könyvtárba, s rövidesen felismerte ebben a múltat őrizni hivatott intézmény-együttesben a fantáziát."

Itt előbb mint tudományos kutató dolgozik, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig igazgatója az intézetnek. Az intézetben munkát biztosított néhány volt Toldys tanítványának, illetve olyanoknak is, akik a hatalom megbélyegzése miatt segítségre szorultak (volt katonatisztek, börtönből szabadult politikai elítéltek, Maléter Pál özvegye). Munkássága során felvirágoztatta a magyar orvostörténetet, rangot adott az intézménynek, jó kapcsolatokat ápolt külföldi orvosokkal, történészekkel. Az 1974-es, Budapesten lezajlott orvostörténeti kongresszus fő szervezője volt, ezenkívül több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, s számos művet lektorált, szerkesztett. Magyar és külföldi munkatársai elismeréssel beszélnek szakmai felkészültségéről, elhivatottságáról. Ha politikáról esett szó, mindenkit meglepett naprakészségével, a történelmi adalékok pontos és tényszerű előadásával.

A nyolcvanas évek végén a változásokat érezve bekapcsolódik az ellenzék munkájába, 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon tűnik fel, majd hamarosan a Magyar Demokrata Fórumban találja meg azt a pártot, amelyben leginkább kamatoztatni tudja világlátását, politikai felkészültségét, és amelyet a leginkább alkalmasnak tart a rendszerváltás levezénylésére.

A visszaemlékezések eddig az időszakik tartanak, amíg főállású politikus nem válik belőle. Csak néhány név az emlékezők közül: Varga Béla, Tar Pál, Andorka Rudolf, Szabad György, Marinovich Endre, Kapronczay Károly, Horti József, Kosáry Domokos, Benedek István, Alois Mock. A gyermek, a diák, a szakmabeli, az értelmiségi Antall József ismerhető meg pályatársai, barátai, diáktársai, tanítványai, munkatársai emlékeiből. Ahogy ők látták és ismerték a nagy közönség számára ismeretlen Antall Józsefet. Ezek az egyéni hangok nemcsak egy különleges ember képét árnyalják, hanem a politikai és történelmi események hétköznapi hatásairól is érdekes beszámolókat nyújtanak.

Értékelés: 4/5

0 megjegyzés: