Émile Ajar: Előttem az élet

A szerző valódi neve Roman Kacew, Émile Ajar az egyik írói álneve a sok közül. 1914 és 1980 között élt, az Előttem az élet 1975-ben jelent meg. Érdekesség, hogy még ebben az évben megkapta érte a francia irodalmi Goncourt-díjat. No nem a könyv miatt érdekes ez, hanem mert ezt a díjat csak egyszer kaphatja meg egy író, neki pedig már a második volt - az elsőt 1956-ban kapta Romain Gary néven írt egyik könyvéért -, mivel az odaítélő bizottság nem tudta, hogy ki is rejtőzik az álnév mögött.

Az Előttem az életet fanyar humor és drámaiság egyaránt jellemzi. Egy arab kisfiú, Momo elbeszélésében, vagányos beszédmódjával, az ő életfilozófiájának szemüvegén keresztül ismerjük meg a francia társadalom perifériájára szorult négerek, arabok, zsidók világát. A párizsi Belleville-ben, a 6.emeleten lakik Rosa mama, egy kövér, idős, zsidó asszony (egykori prostituált), aki - Momo szavaival élve - kurvagyerek-bömböldét üzemeltet. Ez annyit jelent, hogy kurvák kisgyerekeire felügyel az otthonában. E szolgáltatást azért veszik igénybe az elfoglalt anyukák, mert egyébként a Gyámhatóság elvehetné tőlük a gyerekeiket, nem túl erkölcsös életvitelüknek köszönhetően. Van itt mindenféle: néger, arab, vietnámi, zsidó kisgyerek, az anyukák pedig havonta küldik Rosa mamának a pénzesutalványokat. A kiskölkök jönnek-mennek, cserélődnek, van, aki egy idő után elkerül nevelőszülőkhöz, vagy kis időre az anyja foglalkozik vele.

Momo egy érzékeny, az éltről kortársainál felnőttesebben gondolkozó kisfiú, aki 3 éves kora óta tartózkodik Rosa mamánál. Nem ismeri a szüleit, csak annyit tud, hogy anyja is prostituáltként szülte. Tele van szeretet éhséggel, és még a kisebb lopásokkal is csak magára akarja felhívni a figyelmet, hogy törődjenek vele, hogy fontosnak érezhesse magát. Nincsenek illúziói az élettel kapcsolatban, hiszen a sors nem bánik vele kesztyűs kézzel, akárcsak a környezetében lévőkkel. Kurvák, stricik, bevándorlók világa veszi körül, ebben szocializálódik. Mégis a nehéz sorsúak közt is vannak segítőkész, szeretni való emberek. A kávézóban ott az idős, arab származású Hamil úr, aki a Korán és Victor Hugo-könyvek társaságában ücsörög. Momoval szívesen társalog a Koránról, az irodalomról. Vagy a szomszédjukban egy néger transzvesztita, egykori bokszbajnok, Lola asszony él, aki ha kell pénzzel, élelmiszerrel vagy főzéssel segít nekik.

Rosa mama életére fiatalon rányomta a bélyegét, hogy zsidó nőként megjárta a koncentrációs tábort. Ez azóta is sokszor kísérti álmaiban. Különös szokása, hogy ágya alatt tartja Hitler arcképét, és amikor rosszul állnak a dolgok, nézegeti, amitől jobban érzi magát. A pincében pedig van egy zsidó kuckója, ahová ha szükségét érzi, szintén elvonulhat megnyugodni. Fél a múltbeli árnyaktól, és a magánytól is.

Amikor már egyre több betegség és a szenilitás gyötri Rosa mamát, fogyatkoznak a gyerekek és a pénzesutalványok, Momo és Rosa mama közt még szorosabbá válik a kötelék. Momo egy felnőttnek is kihívást jelentő helyzetben találja magát, amikor gyerekként rá hárul a Rosa mama ellátásának feladata. Leépülése folyamatában, először csak nem képes elhagyni a lakását Rosa mama (kedves momentum, amikor a szomszédban lakó bútorszállító fivérek szabadnapjukon leszállítják, és megkocsikáztatják a városban az idős nőt, amitől az kivirul), majd pedig már saját magát sem képes ellátni ("mindenhol ereszt").
Egy napon beállít hozzájuk Momo apja, aki 11 év után jelentkezik a gyerekért. Kiderül, hogy annak idején ő is strici volt, prosti feleségét féltékenységből megölte (elmés volt, azaz elmebeteg), és ezután adta át Rosa mamának a gyereket. Az asszony azonban elhiteti vele, hogy a fiát tévedésből zsidónak nevelte, ami olyan sokként éri az arab férfit, hogy távozóban elhalálozik. Momo ekkor tudja meg, hogy tulajdonképpen nem 10, hanem 14 éves. Később az asszony kezelőorvosa, Katz doktor világosítja fel, hogy Rosa mama szerette volna minél tovább magánál tartani, félt hogy a gyerek elhagyja, ezért hitette el vele, hogy négy évvel fiatalabb.

Rosa mama nem szeretne kórházban, magatehetetlenül vegetálni, erről Momoval is beszél. Amikor az orvos kórházba utalná az asszonyt, még pár nap haladékot kicsikar Momo. Sőt, még az eutanázia lehetőségét is felveti az orvosnak, aki ezt természetesen kerek-perec elutasítja. Végül Momo egy kegyes hazugságot eszel ki, hogy a kórházba szállítást megakadályozza: elhiteti orvossal, szomszéddal egyaránt, hogy izraeli rokonai érte jönnek, és Izraelben, saját népe közt fogják ápolni. A pincebeli kuckó lesz az a hely, ami Rosa mama addigi képzeletében oly sokszor, és immár a kis Momoéban is Izrael földje lesz. Úgy gondolja, talán ez az egyetlen hely, ahonnan békével, emberhez méltóan távozhat az életből.

Rosa mama és Momo egymásrautaltsága (egyiküknek sincs senkijük és ezt mindketten empátiával átérzik a másikban is) olyan szeretetteljes ragaszkodást és gondoskodást eredményez, ami felülír minden származási, vallási és kulturális különbséget.

Értékelés: 4/5